38.rész

 

-Mi az hogy bünti.?Milyen bünti.? - nézett DongWoon érdekesen.

-Olyan olyan bünti bünti.-mondta Shenii.

-És az milyen az az olyan olyan bünti.? -kérdezte DongWoon.

-Az olyan hogy: Nem ölelhetsz meg,Nem adhatsz puszit se semmit,és 1m távolság a minimum!Addig amig beszólogatsz nekem hogy sokat eszek.-mondta Shenii huncutan.

-Mi.?!-kérdezte DongWoon ledöbbenve.Mi csak álltunk tátott szájjal amiko Shenii kimondta azokat a szavakat.

-Jól hallottad.-mondta Shenii.

-De én azt nem bírom ki hogy ne öleljelek meg vagy valami.-mondta DongWoon.

-Akkor fogsz még piszkálni.?-kérdezte Shenii moslyogva.

-Nem!-vágta rá DongWoon majd oda lépett Sheniihez.Majd megcsókolta Sheniit.

Én és YoSeob nem vagyunk sokat együtt ezért úgy éreztem lépnem kell!Mivel mindig csak a sarácokkal van én meg így a lányokkal vagyok folyton.Nekem ez nem megy úgy hogy úgy döntöttem szakítok YoSeobbal.:'((( nagyon nehéz ezt a szót ki mondani,de soha nem foglalkozik velem.:|| :'((

HeeRa és SunGi észre vették hogy valamin nagyon gondolkozok és közbe egyre szomorúbb leszek ezért odajöttek.

-NiTae!Mi a baj.? -kérdezte SunGi.

-N..N..Nem megy tovább.:||-mondtam majd elkezdtem sírni.

-Mi nem megy tovább?-kérdezte HeeRa.

-Ez az egész!Nem is foglalkozik velem.most is a srácokkal van.Semmi nem lenne másabb csak annyi hogy nem adna csókot,de azt se szokott adni mostanában.Úgyhogy NEM változna az égadta világon semmi.Ma ha haza megyünk keresek repülőt mert már anyu biztosan aggódik miattunk.RaRát fel kell hívjam hogy jön velünk haza vagy nem.Ti haza jöttök vagy maradtok?-kérdeztem.

-Mi?!Neem YoSeobbal nem szakíthatsz összetörne.Attól hogy nem fordít rád annyi időt még szeret téged.Mi?! mi az hogy megyünk..csak TE én maradok JunHyunggal végre megszereztem életem szerelmét.-mondta SunGi.-Én pedig Gikwanggal.-mondta HeeRa.

-Rendben!Akkor egyedül megyek haza.-mondtam majd kimentem a szobából és elindultam haza fele.

-Hova ment NiTae?-kérdezte DongWoon.

-Elment csomagolni.-mondta HeeRa szomorúan.

-Mi?!Mért?!Mért csomagol?-kérdezte RinRin.

-Haza megy!-mondta SunGi lehajtott fejjel.Amikor ezt meghallotta YoSeob egyből utánam indult.Már a kórház kapujában voltam amikor valaki megfogta a csuklóm és visszarántott.

-Héé!-kiabáltam fel.

-Hova mész?-kérdezte YoSeob.

-Haza!Csomagolni.-mondtam.

-Minek csomagolsz?-kérdezte értetlenül.

-Mert haza megyek.-mondtam.Próbáltam kiszabadulni a karmai körzül,de nem nagyon sikerült.

-Mért mész haza?Nem érzed magad itt jól?-kérdezte.

-Mert haza szeretnék.!Nem NEM érzem magam itt jól!-mondtam majd elkezdtem sírni.

-De mért?Hiszen annyira elvagyunk.-mondta YoSeob.

-TE vagy el..Én csak figyelem ahogy te szórakozol és nem foglalkozol velem!.-mondtam kicsit hangosabban.

-Ez nem igaz.-mondta YoSeob.

-Nem veszed észre!De én mostanába úgy kelek fel hogy legyen már este mert úgy is csak egy szürke egér vagyok itt.-meséltem neki a fájdalmaimat.

-NiTae!.ÉÉÉ..nnnn-mondta.

-Te.?-néztem rá könnyes szemekkel.

YoSeob nem bírt megszólalni.Megakart csókolni,de én ellöktem magamtól majd elfutottam.Ő utánam futott,de nem ért utól.

YoSeob visszament a kórházba.

-Na mi volt?-kérdezte HyunSeung.

-Semmi.elmegy.-mondta YoSeob szomorúan.

-És még mi volt?

-Meg akartam csókolni,de ő ellökött magától és elfutott.-mondta YoSeob.

-NiTae már csak ilyen!-mondta SunGi.

-Én haza megyek hozzá.-mondta HeeRa.

-HeeRa!Nem lenne jobb ha YoSeob menne haza hogy megbeszéljék a dolgokat?!-mondta Gikwang.

-Igaz!YoSeob idulj.-parancsolt rá HeeRa.

YoSeobnak nem is kellett kétszer mondani el is indult.

Én otthon elkezdtem csomagolni közbe peddg gondolkodtam hogy miért érdemeltem ki ezt a sok bántást és szomorúságot.Mért jöttem össze olyan emberrel aki nem foglalkozik velem.Csomagolás közben sírtam folyamatossan.

Hallottam hogy valaki hazajött.

"-Biztos HeeRa és SunGi az.-gondoltam magamba"Gyorsan letöröltem a könnyeim majd folytattam a pakolást.Amikor megfordultam YoSeob állt velem szembe.

-Y..YoSeob?Mit csinálsz a szobámba?-kérdeztem megilyedve.

-Hozzád jöttem!-mondta YoSeob.

-Hozzám?!Nekünk nincs semmi megbeszélni való dolgunk ha arra gondolsz.-mondtam kicsit flegmán.

-De van!-mondta YoSeob.

-Nem nincs!-mondtam majd kiakartam menni a szobából,de bezárta az ajtót.

-Nyisd ki!Azonnal!-kiabáltam rá.

-Nem amíg megnem beszéljük a dolgokat.-mondta YoSeob.

-Hol a kulcs.?-kérdeztem.

-Itt a kabát zsebembe.-mondta.

-Jó akkor beszéljük meg.Gyere üljünk le az ágyra.-mondtam.Majd leültünk.

-Na mit is kell még megbeszélni?Azt hittem mindent elmondtam a kórháznál.-kezdtem bele.

-Azt nem mondtad el hogy mért mész elpontosan.-mondta YoSeob.

-Azért mert TE nem foglalkozol velem!Nem veszed észre de mostanába nem jöttél oda hozzám egy ölelésre se semmire.Én nem ezt nem bírom így folytatni.-mondtam majd sírásba kezdtem és ráfeküdtem YoSeob lábaira majd a kezem lassan YoSeob kabát zsebébe csúszott kivettem lassan a kulcsot majd hirtelen felpattantam és gyors iramba kinyitottam az ajtót.

YoSeob mire feleszmélt én már lenn voltam a lépcső aljánál.De arra nem gondoltam hogy a bejárati ajtót is bezárta úgyhogy amikor kiakartam nyitni lefejeltem az ajtót és kifeküdtem a földre.xd YoSeob oda szaladt hozzám.Fel akart segíteni,de ellöktem magamtól.

-mért zártál be mindent?-kérdeztem.

-Hogy 100%-ban ne menj el!-mondta YoSeob.

-De én el akarok menni!-mondtam dühösen.

-Elmehetsz fel a szobába.-mondta nevetve.

-HaHaHa de vicces vagy.-mondtam majd felmentem a szobámba és bezárkóztam.

Eközben a kórházban KiKinek hálaistennek csak pár órás kiesése volt majd minden vissza jött neki.xd :D

Mindenki azon gondolkozott hogy mi lehet most otthon.Nekem volt annyi eszem hogy a takaróhuzatot,párnahuzatot,lepedőket összekötöttem és leereszkedtem az emeltről.Csak egy bökkenő volt egy rózsabokorba estem és egy rózs tüske beleállt a popómba.xdd de ez most mellékes volt.

Kimásztam a rózsabokorból és elkezdtem futni.YoSeob észre vette hogy elmegyek és utánam akart jönni,de nem ért utól.Nagyon fájt a szíve amiért így bántam veled,de engem is meg lehetett érteni (szerintem:pp)

Kezdett beesteledni és én nem ismertem annyira Seoult ezért amilyen béna vagyok eltévedtem.És amilyen béna vagyok mindig bajba sodrom magam.xd Ahogy most is.

Egy büfé szerüségbe kerültem ahol láttam egy úgymond "helyes" pasit gondoltam megkérdezem hogy ez milyen hely stb..

-Szia!Tudnál nekem segíteni?-kérdezte udvariasan

-Hello!Attól függ miben.-mondta a fiú.

-Eltévedtem..Meg tudod mondani merre találok vissza a B2st házhoz vagy annak a környékére.?-kérdeztem kedvesen.

-B2st?-kérdezte

-I.I.Igen..Mért?-kérdeztem.

-Ismerem őket.Te az egyik barátnője vagy?-kérdezte.

-Igen..vagy is voltam.épenséggel összevesztem YoSeobbal és elfutottam előle aztán visszaakartam menni hozzá,de nem találtam már vissza.-mondtam neki.

-Áááá ez remek!-mondta.

-Mi a remek?-kérdeztem.